Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tatárjárás

2014.03.16

 Tatárjárás okai, következményei:

Tatárok Batu kán vezetésével 1241 márciusában törtek be a Kárpát-medencébe; a Vereckei-hágónál. A döntő ütközetre 1241. április 11-én, Muhi közelében került sor. A csata a magyarok vereségével végződött, ennek okai a következők: a magyarok lebecsülték az ellenfelet; nem térképezték fel kellő alapossággal a terepet; készületlenül érte őket a támadás; csapataik szervezetlenek voltak.

A magára hagyott ország lakói mocsarakba, erdőkbe, illetve jól megerősített várakba húzódtak, melyek ellent tudtak állni (pl. Trencsén, Pozsony, Komárom, Fülek). Erdélyben Pósa vajda csapatai vereséget szenvedtek, így a tatárok az útjukba kerülő városokat felégetve az ország belsejébe törtek. A tatárok berendezkedtek az országban: behajtották az adókat, raboltak, de a Dunán csak a tél beállta után keltek át. Szervezett ellenállással nem találkoztak, de a kővárak (Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma) ott is ellenálltak. A tatárok kézre akarták keríteni a királyt, hogy behódolásra kényszerítsék, de nem tudták elfogni; 1242-ben váratlanul kivonultak az országból. A kivonulás a következő okokra vezethető vissza: Ögödej nagykán váratlan halála miatt Batu kánnak haza kellett térnie, hogy részt vegyen a kánválasztáson; az orosz térségben sem stabilizálódott még a tatár hatalom, ezért abban a térségben nagyobb erőkre volt szükség.

A tatár támadás okai:

A kunok üldözése, zsákmányszerzés (nomád életmód); terjeszkedési szándék; Európa félelmének felkeltése.

Következmények:

A tatárjárás után Magyarország romokban hevert. IV. Bélának a pusztulás széléről kellett talpra állítania országát, lehetőleg minél gyorsabban. A tatárjárás legfájóbb velejárója a hatalmas, 20-50 %- ra becsült emberveszteség volt. Szinte az összes alföldi település elpusztult.

IV Béla új politikájának hatásai:

Az emberveszteséget részben a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat, akik az Alföld elpusztult vagy ritkán lakott vidékein telepedtek le (Nagykunság, Kiskunság, Temesvidék). Ekkor települtek le a jászok (alánok) is a Jászságban. Egy-két évszázad alatt mindkét nomád nép beolvadt a magyarságba. Nőtt a XIII. század eleje óta Erdélybe betelepülő vlachok száma. Az állattartó románok elsősorban a királyi erdőuradalmakban települtek le. A cseh és lengyel bevándorlás révén délebbre húzódott a szláv etnikai határ, de az ország lakosságának 70-80%-át továbbra is a magyarság alkotta.

Ahhoz, hogy az országot romjaiból újjáépítse, IV. Béla változtatni kényszerült korábbi politikáján. Lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat azonban katonaállításhoz és a korábban tiltott várépítéshez kötötte. Az új birtokpolitikának és a király ösztönző jellegű vár építtető tevékenységének köszönhetően tömeges várépítés indult meg.

Gazdasági és védelmi okok miatt számos települést emelt városi rangra, s a városok kiváltságait a korábbiakhoz képest bővítette (vámmentes kereskedelem, szabad bíró- és tanácsválasztás, kőfal építése).

Igyekezett szélesíteni, illetve erősíteni támogatói bázisát, ezért az 1267-es törvényekben megerősítette a köznemesek (korábban serviensek) Aranybullában szereplő szabadságjogait (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók le, csak az ország védelmére kötelezhetők, birtokaikat örökíthetik).

Külpolitikájában szakított a hagyományokkal: békés szövetségesi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal, melyet dinasztikus házasságokkal is megerősített (pl. egyik lányát a halicsi fejedelemhez adta feleségül).

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.