Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagy Földrajzi Felfedezések

2014.03.16

 Okai:

A nagy földrajzi felfedezések kora egyben a középkor végét, és az újkor eljövetelét is jelentette, vagyis egy olyan valóban „újnak” nevezhető gazdasági, társadalmi és ideológiai berendezkedés alakult ki Európában, mely gyökeresen és alapjaiban változtatta meg a korábbi korszakok mindennapjait. A változás történelmi léptékkel nézve gyorsan következett be, ám eljöveteléhez több tényező együttes hatására volt szükség. A felfedezőutak megtételének igénye valójában három ok miatt jött létre:

Európa demográfiai népességrobbanása

aranyéhség kialakulása, az addig ismert aranybányák (pl. Magyarországi lelőhelyek) kimerültek

új kereskedelmi utak kialakításának igénye, mivel az oszmánok terjeszkedése elzárta a levantei útvonalat Ázsia és Európa közt.

tudományos és technikai átalakulás (új típusú hajók, iránytű, térképek megjelenése)

Aranyéhség:

A XV. században a pestisjárvány és a nagy háborúk (pl: százéves háború, Angliában a rózsák háborúja, a cseh területeken a huszita háborúk) után ugrásszerűen megnőtt Európa népessége, és egy egész Európára kiterjedő, de elsősorban Nyugat-Európában érezhető nagy gazdasági fellendülés kezdődött. Kialakult egy kontinentális munkamegosztás, mely szerint Kelet-Európa élelmiszer előállítóként, a nyugat pedig iparcikkek gyártójaként cserélte ki egymással áruit. Fellendült tehát a kereskedelem, megerősödött a városok gazdasága, ritkábbá váltak a nagy éhínségek és a nyomukban fellépő járványok.

Flandria lett a posztógyártás és az atlanti kereskedelem központja, azaz jelentős pénzforgalmat bonyolított. A pénzérmék alapanyaga továbbra is az értéküket meghatározó nemesfém maradt, így egyre több aranyat és ezüstöt igényelt a gazdaság. Emellett a keresztes hadjáratok során Európa megismerte és megszerette a indiai és kínai termékeket (fűszereket, porcelánt, selymet, illatszereket, borsot, vaníliát) amelyekért szintén arannyal és ezüsttel fizetett. A kereskedelem a levantei útvonalon keresztül folyt – a mai Irán, Irak, Szíria területén át egészen a libanoni (főníciai) partokig ahonnan itáliai hajósok vitték az árukat Európa kikötőibe. A levantei kereskedelem hatalmas mennyiségű nemesfémet vitt el Európából.

A század végére az európai nemesfémkészletek elkezdtek kimerülni, ugyanis kitermelték már a könnyen kiaknázható, talajszint feletti rétegeket, és nem voltak még szivattyúk, hogy mélyebbre hatolhassanak. Ez vezetett ahhoz, hogy a magyar és cseh bányákban (pl. Besztercebánya, Selmecbánya, Enyed, az erdélyi Beszterce, Rozsnyó) visszaesett a termelés; Európában „aranyéhség” alakult ki, hiszen a megnövekedett kontinentális kereskedelemhez, és az Ázsia felé létrejött levantei kereskedelemhez is aranyra, ezüstre lett volna szükség!

Mivel az arany és ezüst Európában már kifogyóban volt, új lelőhelyek felkutatására volt szükség. Olyan új bányákat kellett találni, melyek bőségesen szolgáltatnak majd elegendő nemesfémet a pénzveréshez és a levantei forgalomhoz is.

Új kereskedelmi útvonalak igénye:

Az oszmán terjeszkedés is bonyolította a helyzetet. 1453. május 29-én a törökök II. Mehmed vezetésével bevették Konstantinápolyt, és végleg eltiporták a Bizánci Birodalmat. Néhány évtizeddel később pedig terjeszkedésükkel meghódították mindazon területeket, melyeken keresztül addig a levantei útvonal karavánjai szállították az ázsiai árukat Föníciába, majd onnan Európába. A törökök kezükbe akarták kaparintani a levantei kereskedelem irányítását és hasznát, így vámokat vetettek ki az Európába áramló termékekre. A vámok miatt az Indiával és Kínával folyó kereskedelem megdrágult. Mindezek mellett a Földközi-tenger partvidéke a török kalózok miatt veszélyes, és kereskedelemre szinte alkalmatlan területté változott. Európának azonban továbbra is szüksége volt India és Kína termékeire, így az európai hajósok számára nem maradt más megoldás, mint olyan új, eddig még feltáratlan vizi utak keresése, melyek megkerülve a török területeket elvezetnek a mesés India és Kína vidékére.

Tudományos és technikai feltételek kialakulása:

Az aranyéhség és az új kereskedelmi útvonalak felfedezésének igénye önmagában még nem lett volna elegendő a nagy földrajzi felfedezések sikeréhez. Szükség volt arra is, hogy Európa elérje azt a fejlettségi szintet, mely elengedhetetlen volt a nagyobb távolságok leküzdéséhez.

A XIV. század során Petrarca és Dante Alighieri munkái nyomán megjelenő reneszánsz nyitottabbá tette az embereket, és ráébresztette a népességet arra, hogy az egyház nem minden kérdésre tud adni megfelelő választ. Az ókori bölcsek munkái a tudományos megfigyelések talaján azonban megnyithatják a természetes kíváncsiság kielégítésének kapuját. Az antik műveltség újjászületésével ismertté váltak Ptolemaiosz elgondolásai, aki a Földet gömb alakúnak képzelte. Ennek szellemében új térképek készültek, így 1474 -ben Toscanelli firenzei csillagász létrehozta híres világtérképét.

Több európai állam fejlett gazdasággal rendelkezett, ami lehetővé tette az egyes tudományágak, technológiák fejlődését. Így került sor arra, hogy új hajótípus váltotta fel az addig elterjedt karakkót. A karavellák nagy vitorlafelületű, hátsókormányos hajók voltak, ami alkalmas volt a nyíltvízi hajózásra, eltávolodhatott a partoktól, óceánon alkalmasabb szállítóeszköznek bizonyult elődjénél. A tájékozódást segítette az araboktól átvett iránytű, továbbá az új találmányok: a gnomon, a Jákob-pálca és az asztrolábium. Segítette a felfedezőket az ekkor Európában új találmánynak számító puskapor elterjedése is.

A nagy földrajzi felfedezések első államai: Portugália és Spanyolország:

A felfedezőutak ötlete nem volt új, már korábban is történtek kisebb-nagyobb felfedezések: a XI. század folyamán viking hajókelérik Amerikát; a XIII. században pedig Marco Polo bejárta és megismerte a szárazföldi utat Európából India és Kína felé. Azonban az első igazán jelentős felfedező utakat az a két állam kezdte támogatni, melyek katonai erejük, flottájuk, tengerpartjuk, és legfőképp központosított berendezkedésük folytán a legkedvezőbb helyzetben voltak a hatalmas és költséges vállalkozásokhoz. Ez a két állam pedig Portugália és Spanyolország volt.

Spanyolország:

Az Ibériai-félszigetet 711 –ben a mórok vették birtokukba, ám a félszigetet lakó keresztények az északi Pireneusok hegyláncai közé menekülve átvészelték az arabok megjelenését. Krisztus után 1000 –re a hegyek közt élők délebbre merészkedtek, és apró, de önálló keresztény királyságokat hoztak létre: Leon, Kasztília, Navarra és Aragónia néven. A királyságok szinte megalakulásuktól kezdve állandó harcban álltak az arabokkal. A harc 1000 és 1250 közt a reconquista néven ismertté vált háborúkban végül a félsziget nagyobb részének felszabadítását hozta. Közben jött létre – 1386 körül - a terület ötödik királysága Portugália néven. A győzelmeket követően a királyságok egymás ellen is hadat viseltek, mígnem végül három nagyhatalmú királyság, Kasztília, Aragónia és Portugália osztotta fel egymás között az egész Ibériai-félszigetet. A XV. század végére csupán délen Granadában marad egy kisebb terület, melyet a mórok (arabok) birtokoltak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.