Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mária Terézia

2014.03.16

 Pragmatica Sanctio: A 1722–23-as magyar országgyűlés önként, vita nélkül elfogadta. Kimondja: A trón leányágon is örökölhető, az utoljára uralkodó családapától távolodva. A birodalom egységes, feloszthatatlan, együttesen kell kormányozni.

Mária Terézia (1740-80)

III. Károly halála után kitört az osztrák örökösödési háború (1740–48). II. Frigyes porosz király lerohanta Sziléziát. A bajor választó trónkövetelőként lépett fel. Franciaország és Spanyolország a birtokok felosztását tervezték. Mária Terézia segítséget kért Pozsonyban a rendektől, akik „életüket és vérüket” ajánlották fel. 35 ezer fős sereget állítottak ki, de előtte törvényre emelték a nemesi föld adómentességét. A háború végén végül is Szilézia porosz kézen maradt, sőt, a hétéves háborúban (1756-63) sem sikerült visszaszerezni.
Mária Terézia a háborúk után nekilátott a birodalom belső rendjének megszervezéséhez. Abszolutista intézkedéseket hajtott végre, ami azt jelenti, hogy a rendek háttérbeszorításával rendeleti úton hajtotta végre felülről jövő reformjait. 1764-ben létrehozta az Államtanácsot, mely az ország központi szerveit koordinálja és tartja a kapcsolatot az udvarral. Reformjainak kidolgozásában fontos szerepet kapott Kaunitz kancellár, aki 12 pontos paktumot készített terveiről. 1765 után nem hívott össze országgyűlést.

 

1754-ben Mária Terézia a kettős vámrendszert, ami erősen visszavetette a magyar ipar fejlődését. E vámrendelet lényege, hogy a birodalmat önellátóvá tegye. A magyarországi agrártermékekre a birodalmon belül alacsony kiviteli vámot szabtak, kivéve azokat a cikkeket, amelyeket az örökös tartományokban is termeltek. Az Ausztriából és Csehországból származó iparcikkekre alacsony behozatali vámot kellett fizetni, míg a magyar kivitelt e téren megnehezítették.
A hatalmas jobbágyterhek miatt Mária Terézia idején több jobbágyfelkelés (például: 1765–66. között a Dunántúlon) bontakozott ki. Miután a jobbágykérdés rendezését a magyar rendi országgyűlés elutasította, a királynő e kérdést rendeleti úton szabályozta. Ezt a rendeletet 1767-ben adták ki, melynek urbárium vagy úrbéri pátens volt a neve. Ebben részletesen szabályozták a földesuraknak járó szolgálatokat. A kilencedet (kilencedik tized) évi egy aranyforintban, az ingyenmunkát, "robotot", heti egy nap igás- vagy két nap kézi munkában szabták meg. Ezen felül bizonyos földesúri kiváltságokat évente egy-két napra átengedtek a jobbágyoknak, és a telekhatárokat rögzítették. 1764-ben történt az eseménysorozat, amelyet a történetírás madéfalvi veszedelem (Siculicidium: a székelyek lemészárlása) néven ismer.
Mária Terézia szívügye volt az oktatás. A nagyszombati egyetemet 1777-ben Budára helyeztette. 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet (ekkor válik állami egyetemmé a nagyszombati), 1777-ben adta ki az alsó fokú iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationist. A rendelet értelmében minden 6 és 12 év közötti gyermek tanköteles. A felekezeti iskolákat a Ratio Educationis állami felügyelet alá vonta, közhasznú tárgyakat tett kötelezővé, és előírta a nyári iskolaszünetet a mezőgazdasági munkák idejére.
A magyarországi rendek számára Mária Terézia politikája valamivel kedvezőbb volt, mint III. Károly királyé, de az ő uralkodása alatt is folytatódott a magyar rendek háttérbe szorítása. Elődjéhez hasonlóan Mária Terézia is folytatta a betelepítéseket Magyarországra. Az állami kincstár költségén több tízezer németajkú telepest hoztak a Birodalom nyugati tartományaiból, akiket Pest, Buda és Esztergom környékén, a Pilisben, Szatmár vármegyében (a Rákóczi szabadságharc során kipusztult magyar lakosság helyébe), Baranyában, a Délvidéken és a Bánságban (e három utóbbi helyen a török uralom alatt kipusztult magyar lakosság helyére) telepítettek le. A Bánságot, bár a magyar korona része volt, császári megbízott igazgatta, itt egészen 1778-ig megtiltották a magyar lakosság visszatelepülését. Mária Terézia uralkodása alatt Erdélybe 350-400 000 román települt be a Kárpátokon túlról, felborítva az ottani törékeny etnikai egyensúlyt.
1765-től uralkodásának végéig felvilágosult abszolutista módszerekkel kormányzott, ebben az időben országgyűlést sem hívott össze.

Kormányzati politika

Legfontosabb rendeletei közé tartozik, hogy a végrehajtóhatalmat szétválasztotta az igazságszolgáltatás-tól, így már nem azok ellenőrizték a törvények, rendeletek végrehajtását, akiknek azt végre kellett volna hajtaniuk.


Vámrendelete

Merkantilista gazdaságpolitikát vezetett be. A 1754-ben a külföldi árukra magas vámot vetett ki. A Birodalmon belül az osztrák és a cseh ipar fejlődött, a magyar ipar pedig elmaradott volt.


Úrbéri rendelete

A királynő a jobbágyok adófizető képességének biztosításának érdekében szabályozta a jobbágyok szolgáltatásait. Az egész telekkel rendelkező jobbágy évi 52 nap igás robot, vagy 104 nap kézi robot végzésére volt köteles. Ez a rendelet enyhítette a korábbi jobbágyterheket és csökkentette a jobbágyok kiszolgáltatottságát. Mária Terézia állítólag azt mondta: "Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk."


Oktatásügy, népegészségügy

Növelte az állami iskolák számát, erősítette az állam felügyeletét az egyházi iskolákban, kísérletet tett az egységes tananyag bevezetésére, gyakorlatiasabbá tette az iskolai tananyagot. 1777-ben kiadott tanügyi rendelete, a Ratio Educationis kötelezővé tette az oktatást a 6–12 éves korú gyermekek számára. Ez volt az első rendelet Magyarországon, amely általános tankötelezettséget írt elő. Támogatta továbbá az egészségügyet. Elrendelte, hogy gondoskodni kell a szegények, betegek, öregek, és árvák ellátásáról.

Hadügyi reformjai

A hadsereg szervezetében is reformokra volt szükség. A régebbi rendszerről, hogy minden háborús alkalomra toboroztak zsoldosokat, most már áttértek az állandó hadseregre, de szakítottak azzal a rendszerrel, hogy a katonai alakulatokat városokban és falvakban szétszórva tartották, és ezek voltak kötelesek ellátásukról gondoskodni. Ezentúl az egyes csapatokat nagyobb egységekben, általában ezredenként együtt tartották, és az államhatalom központilag gondoskodott ellátásukról. Eddig minden ezrednek külön szabályzata volt, annak alapján gyakorlatozott és harcolt, még egyenruhájuk sem volt egységes. A refomok következtében ezeket is szabályozták.

Vallás:

Mária Terézia igen buzgó katolikus volt, az eretnekektől irtózott, a zsidókat sem szerette, meg is próbálkozott kitiltásukkal az ország területéről, de ezt kénytelen volt visszavonni, mert a gazdasági élet látta a kárát. Minden buzgósága ellenére az egyházat állami kordában óhajtotta tartani. A pápai rendeleteket csak az ő engedélyével volt szabad kihirdetni, az egyházi bíróságok hatáskörét szigorúan egyházi ügyekre korlátozta. A szerzetesrendek külföldön székelő főnökeinek a birodalomba való látogatását megtiltotta, az egyházi ünnepek számát csökkentette. Mária Terézia királynő 1777-ben úgy döntött, hogy Szombathelyt külön egyházmegyévé teszi.Az ellenreformáció addigi térhódításait jó néven vette, a protestáns vallást nem tűrte Magyarországon, Erdélyben azonban nem tudott változtatni a meglévő vallási tolerancián.Míg Mária Terézia óvatos eszközökkel próbálta felszámolni a rendeket és élete végéig fontosnak tartotta a katolikus egyház megtartását, addig fia jóval radikálisabb és gyorsabb változásokat akart. II. József negyvenévesen került hatalomra. Eszményképe az egységállam volt. A soknyelvű, soknemzetiségű és eltérő fejlettségű államaiból egy egységeset akart létrehozni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.