Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nagy Gazdasági Világválság

2014.03.16

 Előzményei, okai:

A nagy gazdasági világválság a tőkés világ 1929–33 közötti túltermelési válsága. Az első világháború befejeztével, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt gazdasági világválság jelentkezett. Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya. A békeszerződések ráadásul nehezítették a talpra állást, a világpiac jelentős mértékben beszűkült. A háború okozta teljes károkat Németország és szövetségeseinek kellett fizetnie (1921-ben a jóvátételt 33 milliárd amerikai dollárban állapították meg), az angolok és a franciák ebből törlesztették volna tartozásaikat az Egyesült Államok felé. Az USA-ban 1921-ben, míg Európa több országában a húszas évek közepe felé sikerült helyreállítani a károkat, ám a fellendülés csak rövid ideig tarthatott

Kirobbanása:

A háború után a világgazdaság vezetését az USA vette át, de nem volt tisztában a megváltozott gazdasági szerepével. A kialakult új gazdasági rendszerben az egész világ az USA rövidlejáratú kölcsöneitől függött, de ő továbbra is csak a belső piacaira koncentrált és folyamatosan változtatta a hitelpolitikáját. Végül 1928 januárjában a Federal Reserve (FRS vagy Fed, az USA jegybankrendszere) úgy értékelte, hogy a részvénypiaci árak túlságosan magasak és túlzottak a spekulációk is, így 3,2%-ról 5%-ra emelte az alapkamatot. Ennek hatására az USA-ba áramlott a tőke, erre válaszul a többi országban is felemelték az alapkamatot, ami deflációhoz vezetett. Mindezt tovább tetézte az 1929. augusztusban kezdődő gazdasági recesszió. Világszinten túltermelés alakult ki, s hatalmas mennyiségű cikk vált eladhatatlanná, ráadásul megindult az ipari forradalom harmadik hulláma is. Ezek után 1929. október 24-én, a „fekete csütörtökön” megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, sokan innen számítják a válság kitörését. Ekkor – mindmáig tisztázatlan okokból kifolyólag a New York-i tőzsdén eladási láz tört ki, a részvények árfolyama hihetetlen mértékben zuhanni kezdett. Az igazi mélypont október 28-án jött, ekkorra 19%-os (hozzávetőlegesen ötven milliárd USA-dollárnyi veszteség) csökkenés mutatkozott.

Bankválságok az Amerikai Egyesült Államokban

Az Federal Reserve rendszer 1913-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, lévén hogy ez a központi bankok feladatkörébe tartozik. Így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első csődhullám 1930. októbertől – decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező hiányában nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és 1931. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpör egy harmadik csődhullám is 1932 decemberétől 1933 márciusáig. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt.
A csődhullámok következményeként egyes államokban nem maradt talpon bank, Herbert Hoover elnök drasztikus adóemelési programja pedig a bankok betétállományának csökkenéséhez, ezen keresztül pedig a pénztömeg beszűküléséhez vezetett.

Válságkezelés az Egyesült Államokban

Eleinte sem az általános (mint például az általános takarékoskodás), sem pedig a rendkívüli (például kávéval fűtötték a mozdonyokat) intézkedések nem segítettek.

New Deal:

Az állami gazdaság beavatkozásának elvét – melyet John Maynard Keynes dolgozott ki, és a kereslet növelését vette célba – ugyan elutasították, mégis a gazdaságpolitika részévé vált Franklin Delano Roosevelt "New Deal" elnevezésű gazdaságpolitikáján keresztül.
A jelentősebb intézkedések között fontos megemlíteni, hogy az Amerikai Egyesült Államok is letért 1933 márciusában az aranyalapról, főleg azért mert a $ 9 hónap alatt 40%-ot veszített az értékéből. Március 3-16. bankzárlatot rendelnek el és felállítanak egy segélyfolyósító intézményt is. Továbbá megtiltják az arany kivitelét az országból, illetve korlátozzák a $ kiáramlását is. Szigorú banktörvényt és szigorú szabályokat vezettek be az értékpapírpiacon, amit szigorú adatszolgáltatási kötelezettséggel is párosítottak, ezek hatására 1933-ban ismét fellendülés kezdődött. A fellendülés végül 1937-ig évi 10%-os volt, de a munkanélküliség továbbra is két számjegyű maradt. Ez a probléma csak a II. világháború után szűnt meg.

New York-i részvénytőzsde eseményei:

A világgazdasági válság előtt részvénypiaci buborék alakult ki a New York-i részvénytőzsdén. A New York-i részvénytőzsde részvényindexe a Dow Jones Industrial Average (DJIA) 1929. szeptember 3-án érte el csúcspontját 381 ponttal. A részvények túlértékeltségét mutatja hogy a részvények átlagos P/E mutatója 1929 szeptemberében 32.6 volt, ami magasan a történelmi átlag (ezzel együtt a racionális érték) fölött volt. A buborék kipukkanása hamarosan be is következett. Első lépésként szeptember 5-én 2,7%-ot esett az index, 379-ről 369-re. Szeptember folyamán elég hektikusan alakultak az árfolyamok, majd októberben a bizonytalanság átcsapott zuhanásba és pánikba: október 23-án nagyon magas forgalom mellett a részvények zuhanórepülésbe kezdtek. Az index 326-ról 305 pontra esett vissza, ez 6,5%-os csökkenést jelentett. Másnap tovább 299 pontra süllyedt. Majd október 28-án, jött az un. “Fekete Hétfőn” amikor 12,82%-os zuhanással 260 pontra csökkent az index értéke. Másnap, október 29-én újabb közel 12%-os veszteség következett, az index 230 ponton zárta a napot. Ez két napra vetített 24%-os veszteséget jelentett. Az árak csökkenése ezzel nem fejeződött be. Az index 1930. október 8-án 200 pontig süllyedt, 1931. szeptember 29-ére pedig a Dow Jones 100 pont alá csökkent. A Dow Jones index a mélypontját 1932. július 8-án 34 hónappal az 1929. szeptemberi csúcs után 41.22 ponton érte el, ami közel 3 év alatt mintegy 90%-os csökkenést jelentett. A részvények válság előtti túlértékeltségét az is mutatja, hogy az index a 400 pontos határt majd csak 25 év múlva 1954-ben lépte át.
Érdekes aktuális folyománya a történteknek, hogy a részvény, mint kockázatos befektetési forma megtérülését hosszútávon szokták vizsgálni, és összehasonlítani más befektetési formák hozamával. Ezen összehasonlítások kezdődátumának gyakran a 1932-es mélypontot szokták választani. Egy esetleges 3 évvel korábbi kezdőpont választása esetén azonban egészen más eredményeket kaphatunk...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.