Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petőfi Sándor

2014.03.16

 Petőfi Sándor (1823-1849): Január 1-én született Kiskőrösön. Apja Petrovics István, anyja, Hrúz Mária volt. Kispolgári családból származott. Evangélikus és piaristaiskolába járt. A pápai kollégiumban ismerkedik meg Jókai Mórral. Színész akart lenni, de eredménytelen volt a próbálkozása. A Pesti Divatlap szerkesztője volt Vahot révén. Vörösmarty pártfogásába veszi az ifjú költőt. Petőfi Európa rangú költő, költészetét külföldön is ismerik.

 

Petőfi költészete a forradalom és szabadságharc idején:

 

A forradalom előkészítésében Petőfi vátesz szerepet vállalt. A vátesz jövendőmondót, látnokot, prófétát jelent. Költészete szorosan összefügg a politikával. Petőfi ars poeticája (költői hitvallása), hogy a költő feladata: a dicső múlt felemlítésével buzdítani a népet és megmutatni egy új, szebb jövő képét. Petőfi jövőképe három feltételhez kapcsolódik: anyagi, jogi és kulturális egyenlőség. 1846 tavaszán a nemzeti és az egyetemes ember szabadságügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásával. Az emberiség törés nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a rab népek leszámolnak zsarnokaikkal.

Petőfi első látomásverse a Levél Várady Antalhoz című episztola.

Látomásversei közül az egyik legjelentősebb az Egy gondolat bánt engemet című rapszódia. A költő fél a lassú elmúlástól, ezt két hasonlattal érzékelteti az olvasóval: hervadó virág, elfogyó gyertyaszál. Ezután két metafora következik a „fa és kőszirt”, de ez a megsemmisülés is passzív halál. A következő sor végén a három pont és a gondolatjel a töprengést jelzi. Az előbbi képek után jelenik meg a cselekvő halál, ez a „látomás-szakasz” egyetlen versmondat. A látási és hallási képzetek ismétlődése, kiemelése erőteljes hangsúlyt ad célkitűzésének. A költemény a feltételes mondatok főmondatával: „Ott essem el én” folytatódik. Az erőteljes hangjelenségek: acélzörej, ágyúdörej összekapcsolódnak a fújó paripák látomásával. Az utolsó ütközetben tudja csak elképzelni a halált. A verssorok izgatott lüktetése jól idomul a szabadságharc mozgalmasságához. A ponttal és gondolatjellel lezárt mondat után a vers lecsendesedik. Ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának.

1846 után jut el egy újfajta költő-ideál kialakításáig. A XIX. század költői című verse szerint a költő Isten küldötte, akinek kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéret földjére. A biblikus motívumok át- meg átszövik a vers szövegét, s a politikai meggyőződést a vallásos hit magaslatába emelik.

Hátralevő néhány évében írta negyedik versét Világosságot! címmel. Ez a vers bölcseleti költemény. Számára a kérdések kérdése, hogy használ-e vagy sem a világnak. Bár kételyektől gyötörten, de mégis hinni akarja, hogy a világ az általános boldogság kora felé halad.

Gúnyosan támadja a maradi, civilizálatlan országot, a kényelemszerető, semmittevő nemeseket (Pató Pál úr), s szenvedélyesen harcol a nép emberi jogaiért (A nép nevében). Büszke magyarságára, hőn szereti, imádja gyalázatában is nemzetét (Magyar vagyok).

Nagy hazaszeretetét támasztja alá az a tény is, hogy Petőfi volt március 15. legnagyobb hőse. Ekkor írta a Nemzeti dalt, amely kiáltvány, felhívás, szózat nemzetéhez. A legfőbb tétel mindjárt a vers elejére kerül: válaszút elé állítja a hallgatókat és azonnali döntésre késztet: választani kell a rabság és a szabadság között: „Rabok legyünk vagy szabadok?/ Ez a kérdés, válasszatok!” A többes szám, első személy használata a bárók és a nép egybeforrt akaratát fejezi ki. Az első strófával elérte célját, a költő és a nép között párbeszéd alakul ki. A további versszakok az egyetlen ésszerű döntésnek a helyességét igazolják, a múlt, jelen és a jövő képeivel. Elsősorban a hallgatóság, a nép érzelmeire kívánnak hatni. „Rabok voltunk mostanáig; Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell halni nem mer.” Petőfi bár dalnak nevezte mozgósító szózatát, de ez inkább alkalmi vers, rapszódikus sajátosságokkal.

Március 15. után költészetében uralomra jut a politika. A népgyűlések szenvedélyességét követi a Föltámadott a tenger című verse. Királyellenes verseket ír és agitál a köztársasági államforma megteremtése mellett (Respublica). Sürgeti a nemzet összefogását a szabadságharc kezdetén az Élet vagy halál című művével. Már a harci zörej közepette az idilli hangulatot és a pillanatot ragadja meg a Pacsirtaszót hallok megint című alkotásában. Az emlékezet felidézi költészetét és a szerelem, „e két istennő” áldásait, a remény pedig segít megoldani a múlt boldogságát a jövőben is. Ebben az időben írta a „Szüleim halálára” című siratóéneket is.

Petőfi utolsó versei közül az Európa csendes, ujra csendes... 1849 című költeményben a konkrét és reménytelen helyzet elemzéséből erkölcsi tőkét kovácsol Petőfi, mely megadja a bukás fennköltségét és magasztos voltát.

Legutolsó költeménye a Szörnyű idő… a teljes lelki összeomlást, a legsötétebb reménytelenséget sugallja: a végső megsemmisülés riadt látomását jeleníti meg, nincs már szó világszabadságról. A legszörnyűbb vízió, hogy e népnek a híre is elenyészik, mert nem marad egy ember sem, aki túléli e borzalmakat. De ha akad is, történeteit az utókor egy őrült, zavart ész meséjének fogja fel majd.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.