Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Madách Imre

2014.03.16

 1823. január 21-én született a ma Szlovákia területén lévő Alsó-Sztregován. Középnemesi családból származott, édesanyja, Majtényi Anna egyedül nevelte őt és vezette a családi birtokot. A váci piarista gimnázium magántanulója volt, majd a pesti egyetem filozófiai tanfolyamára, 1838-tól a jogi karra került. 1839-ben megjelent első verse és első drámája (Commodus). Ügyvédi vizsgát tett, majd Balassagyarmaton vállalt másodjegyzői állást. A szabadelvű ellenzék szónokaként vált ismertté a közéletben. Újságírással, szépirodalommal is foglalkozott. Lírai alkotásokkal kezdte (Bajza hatása), de ezek nem voltak túl jelentősek. Drámáiban a kisszerű környezetben, szűk lehetőségek között élő, európai műveltségű, európai kérdésekkel foglalkozó ember a központi alak (Csák végnapjai, Mária királynő). 1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet (felesége és édesanyja alakjából gyúrta össze Éva alakját). A szabadságharcban megyei főbiztosként vett részt. A bukást tragédiaként élte meg: amiért eddig küzdött, az elveszett, személyes borzalmakat is átélt (nővérét és családját felkoncolták, a holttesteket a disznók elé vetették – ezt látta). Bebörtönözték, ezalatt feleségével elhidegültek egymástól, majd el is váltak. ’61-ben visszatért a megyei közéletbe, képviselő lett, az országgyűlésen a Határozati Pártot támogatta. 1862-ben – Az ember tragédiája sikerét követően – beválasztották a Kisfaludy Társaságba, egy év múlva pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1864-ben, súlyosbodó szívbaja következtében halt meg Alsó-Sztregován.

Az ember tragédiája:

Keletkezéstörténete:

1859 februárja és 1860 márciusa között írta Az ember tragédiáját. A kéziratot elküldte Arany Jánosnak, aki eleinte silány Faust-utánzatnak minősítette. Később elismerte a művet, felajánlotta segítségét Madáchnak. Így 1862 januárjában került kiadásra már a javított változatban.’63-ban újra átdolgozva megint kiadták. Az ember tragédiája világirodalmi szintű mű, sok nyelvre lefordították.

A Tragédia létrejöttének okai:

A ’48-as szabadságharcok egész Európában elbuktak. Madách ezt tragikumként éli meg, művében világméretűvé növeszti ezt. Emellett családi élete is megromlott. Felesége elhagyta, nővérét és családját megölték. A korabeli tudomány is borús képet festett a jövőről: a Nap kihűlésével és a civilizáció elpusztulásával fenyegetett.

Műfaji előzmények:

Madách eredetileg nem színpadra szánta a művet, csak később, 1883-ban mutatták be a Nemzeti Színházban. Általános emberi problémákról beszél. Az ember tragédiája drámai költemény, párbeszédes formában megírt, filozófiai tartalmú verses mű. A romantikus világdrámák vagy emberiségköltemények sorába illeszkedő alkotás. Többek között Goethe Faustjával, Vörösmarty Csongor és Tündéjével tart szoros rokonságot. Ehhez hasonlóan ez is egyszerre mutatja fel a különböző műnemek jellemzőit. A mű egyes jelenetei csak lazán függenek össze, sem időben, sem térben nem kapcsolódnak közvetlenül, folyamatosan egymáshoz. Az egységet a központi helyzetbe állított drámai hős teremti meg. Közvetlen műfaji előzménye azonban Goethe Faustja. Ez a világdrámák sorába tartozik. A lét nagy kérdéseire keresi a választ: mi a célja az embernek, mit kell tennünk, hogy kibontakoztassuk egyéniségünket.

Kétszintes dráma:

Az ember tragédiája kétszintes dráma. A Tragédia világát két, egymással hierarchikus viszonyban lévő világszint szervezi. A mű drámai cselekménye két, egymással összefonódó szálon bomlik ki. Az egyik cselekményszál az Úr és Lucifer vitájának történetét viszi színre, a másik Ádám férfivá érésének, „felnövekedésének” történetét. A kétszintes dráma jellemzőinek megfelelően az időviszonyok is osztottak. A drámai cselekmény indulásának konkrét ideje a végtelen egy véges pillanata, a szellem anyaggá válásának, vagyis a teremtés befejezésének mozzanata. Az emberpár létéhez (normakövető szint) a paradicsomban mitikus, jelöletlen idő kapcsolódik. A földi szférában viszont a véges idő érvényesül. Ádámnak szembe kell néznie létének múlandóságával, ebből fakadnak az élet céljára, értelmére, illetve a történelem fejlődésére vonatkozó kérdései.

A Tragédia szerkezete:

Az ember tragédiája 15 színből áll. Az első három és az utolsó a cselekmény keretéül szolgálnak (keretszínek), a középső színek az ún. történeti színek, álomszínek. A szerkezet a triászos fejlődés elvére épül.

Az első három színben a cselekmény expozícióját kapjuk. A nagy mű készen, Lucifer azonban osztályrészét követeli a teremtésből. Az Úr nekiajándékozza a Paradicsomban a tudás és a halhatatlanság fáját. Ádám és Éva esznek a tiltott gyümölcsből, az Úr kiűzi őket a Paradicsomból. Tudni szeretnék, érdemes-e vállalni a küzdelmet, ezért Lucifer álmot bocsát rájuk, hogy az emberfaj sorsát megismerhessék.

Az eszmék útja a történelemben:

Ádám 11 színben álmodja végig az emberiség történelmét. A 4-6. szín az ókort, a 7-11. szín a középkort, a 11-14. szín pedig Madách korát, valamint az elképzelt jövőt mutatja be.

Madách szerint az emberi történelmet a nagy eszmék irányítják. Szerinte egy-egy eszme megfogamzik, kibontakozik és eltorzultan megvalósul, ebből az ellentmondásból egy új eszme születik. Ezt a folyamatot mutatják be a történelmi színek.

Az ókor az egyiptomi színnel (eszme: nagyság) kezdődik. Ádám korlátlan hatalommal rendelkező fáraó, aki rabszolgákkal piramist építtet. Mégsem boldog. Lelkében “mondhatatlan űrt” érez, de nem is boldogságra vágyik, hanem nagyobb, és erősebb akar lenni, mint Isten. („Erősebb lett az ember, mint az Isten.”) Éva elmondja a nép nyomorát, ennek hatására szabadságot ad a népnek. Itt jelenik meg először a szabadság eszméje. Ádám a nép boldogságát tűzi ki célul.

Elképzelése az athéni színben (eszme: közösség) valósul meg. Hadvezérként siet haza, ám a nép nem méltó a szabadságra, elveszejti a hőst, aki érte harcolt. Ebben a színben jelenik meg először a nagy ember és az ingatag tömeg ellentéte. Ádám megtagad minden eszmét.

Rómában eszme hiánya miatt a közösség lezüllött. A római színben Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel: a szeretet és a testvériség.

A középkor első színe Konstantinápolyban (eszme: hit és szeretet) játszódik. Eltorzult a testvériség eszméje is. Ezentúl nem akar hősként fellépni, cselekvés helyett a szemlélő szerepére tér át.

Ezután Ádám Prágában történelmi hősből csak szemlélő lesz. Kepler, a csillagász alakját ölti fel (eszme: tudomány). Azonban korának nincs szüksége valódi tudományokra, a tudás nem jelent igazi rangot. Felesége Borbála, hiú, aki csak pénzért gyötri őt. Madách ebben a színben valószínűleg a saját házassága alapján ábrázolja a nőt és a férfi-nő közötti viszonyt. Kepler álmot lát.

Párizs (eszme: szabadság, testvériség, egyenlőség), a francia forradalom, a jakobinus diktatúra tárulnak elé. Ez a szín álom az álomban. Egyszer már csalódott a szabadság és a testvériség eszméiben, most azonban együttesen porondra kerültek ezek az eszmék. Danton alakjában itt is cselekvő hős, és mint Athénban, itt is buknia kell. Madách szemléletének gyötrő ellentmondásai szólalnak meg. Ebben a színben ismét megjelenik a nagy egyéniség és a tömeg ellentéte. Az erőszak, a vér riasztja ugyan, mégis ez az egyetlen szín, amelyből Ádám lelkesülten ébred, ezért tekinthető a mű csúcspontjának.

Magához térve ismét Prágában van. Ádám nem adja fel, még bízik abban, hogy eszméi érvényesülnek. („S fejlődni látom szent eszméimet”). Az ébredés második része a tanítvány-jelenet, amikor Kepler felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságra buzdítja őt, félredobatja vele a művészet szabályait, s ezután egy újult erővel indul el egy új világba.

A londoni színtől (eszme: szabad verseny) kezdve Ádám már nem aktív hős, ismét átalakul szerep nélküli, szemlélővé. Azt tapasztalja, hogy az új társadalom is csak magasból szép. Nincsenek rabszolgák, szabad versenytér nyílt, ugyanakkor eltűnt a költészet, a szépség, a szerelmet is pénzért vásárolják. A kapitalizmus törvényei érvényesülnek: az erősebb eltiporja a gyengét, a munkás kiszolgáltatottsága kegyetlenebb, mint a rabszolgaság. A londoni színnek nincs története: egymással szorosan össze nem függő jelenetek sora. Éva változatlanul a kor asszonya.  A szín a haláltánc jelenetével zárul. A szereplők egy sírt táncolnak körül, majd életük csődjét említve beleugranak. Egyedül Éva alakja magasodik ki közülük.

Ez a szín a jelent, Madách korának kapitalizmusát mutatta be. Legfőbb jellemzője az eszménytelenség. A múlt és a jelen színei után Ádám most a jövő felé fordul. Utolsó lehetőségként a tudománytól várja az értelmes emberi rend megvalósítását.

A Falanszter-színben az ésszerű szervezettség, a célszerűség uralkodik. Itt Madách az kora összes tudományos ismeretét felhasználta.  Azonban ez a világ nem tűri el az egyéniség érvényesülését, veszélyezteti a családot. Ezt a rendet a természet végzete teszi embertelenné. Éva nem akarja a gyermekét a közös nevelésbe adni, Ádám szerelmes lesz Évába. Ezekért a “bűnökért” mindkettőjüket kórházba akarják vitetni. Ekkor Lucifer ismét megmenti Ádámot. Ádám újra csalódik, és el szeretne menni a földről.

Ádám a természeti végzet elől az Űrbe repül (eszme: Ádám tulajdon szellemi lényege – anyagtalan lélek), de a Föld szelleme még időben visszatéríti a megsemmisülés kapujából.

Az utolsó szín keserű bizonyság, az emberiség végét mutatja be. Itt éppen az egyenlőség ellentéte jelenik meg, mert az itt élő eszkimók felsőbbrendűnek gondolják Ádámot és Lucifert. Szinte állatként élnek, vegetatív állapotban, eszme nélkül. Kiábrándul az emberiségből. („Szörnyű világ! – csupán meghalni jó.”) Ezzel véget ér Ádám álma is.

Befejezés:

Eszméinek bukása elkeserítik Ádámot. Elhatározza, hogy öngyilkos lesz, ezzel megakadályozná a végzetet. Ekkor megjelenik Éva, és bejelenti: „Anyának érzem, oh Ádám, magam.” Ádámnak vállalnia kell a harcot. Az Úr szerint Lucifer is fontos, mert a rossz nélkül nem lehet értékelni a jót, ezért neki is kiemelten fontos szerepe van a történelemben.
Végezetül az Úr biztató szavai csendülnek fel: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!”

Szereplők:

Ádám

Bibliai név ( = az ember). Feladatának a világ jobbátevését tartja, teremteni, alkotni akar.

Éva

Ádám társa, nélküle nincs értelme Ádámnak. Éva, mint egy tükör van jelen, kevésbé cselekvő. Az érzelmet képviseli.

Lucifer                                                 

Tudja, milyen az ember, ezért képes bűnre csábítani, megtéveszteni. Előre ismeri az emberi vágyakat, a cselekvés, az érzés eredményét, hibáit, néha el is mondja Ádámnak a következményeket, hogy ezzel siettesse a kiábrándulást. Nem valósíthatta meg tervét, az ember legyőzését.

A mű mondanivalója:

A Tragédia fő kérdése erkölcsi természetű. Ádám a bűnbeesés után megtapasztalja a világot, az emberi társadalmat, majd pedig következtetéseket von le belőle, amely szerint az egyetlen lehetséges magatartás a szakadatlan küzdés. Ez az egyetlen etikus létforma, mégsem minden esetben társul hozzá a boldogság.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.