Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kosztolányi Dezső

2014.03.16

 1885-ben Szabadkán született, ami amai Szerbiához tartozik. Unokatestvére Csáth Géza. Tanulmányait Szabdkán kezdi, de onnan kicsapják, és Szegeden tesz érettségit. 1903-ban Négyesy féle szeminárium bölcsészkar magyar-német szakát végzi el. Megismerkedik és barátságot köt Babitsal és Juhász Gyulával. Újságíró lesz: (Szeged és Vidéke); 1906-ban a Pesti Naplóba ír. 1907 első verses kötete a „Négy fal” között. 1913-ban feleségül veszi Harmos Ilonát. A háború után az „Új nemzedék” című lap szerkesztője. 1933- ban beteg lesz. 1936-ban meghal Budapesten.

Kincs motívum:

Kosztolányi úgy érezte, hogy mindene meg van(pénz, feleség, barátok, elismerés), de valami mégis hiányzott az életéből. Igazából ő maga sem tudta mi az. Ezt a „valamit” személyesíti meg a költeméényeiben kincsként.

Ilyen például...  A hajnali részegség:

A költő életében megjelent utolsó verseskötet  (Számadás, 1935) szonettciklusa mellett ilyen költemények vannak, mint a Halotti beszéd, a Marcus Aurelius és a Hajnali részegség (1933 ősze)

 

Létösszegző, az élettel, sorssal számot vető művek ezek.  Saját megközelítése szerint a költőnek az a feladata, hogy a vajdai végső kérdést feltegye: "Mért születni, minek élni..."

  

A most elemzett versben, a Hajnali részegségben  elérhetjük a költő képei, asszociációi, VÍZIÓI nyomán az ÉGI CSODÁT, ami miatt érdemes élni. A gondolatmenet a mindennapi élet sivárságától jut el a BOLDOGSÁG égi kastélyáig.   

A megnyilatkozás szélsőségesen szubjektív,  vallomás jellegű, ugyanakkor általános érvényű.

 

A forma rapszodikus építkezésről tanúskodik -- ahogy az érzelmek és a filozófiai gondolatmenet megkívánja.

 

A stílus jellemzőiből következően RAPSZODIKUS ÓDÁNAK  nevezhetjük a műfajt.

 A képek elrendezése a már idézett logikai ívet szolgálja.  A csillagok, a csillagos égbolt Kosztolányinál legtöbbször valamilyen titokzatos világ, általában a gyermek-lét  fantáziáinak a jelképe.  Másképp a RÁCSODÁLKOZÁS  a világra egyik  képzetkörének hordozója. Itt is úgy jelentkezik, mintha az ötven éves ember életében először látná meg a csodát abban a világban, amiben eddig élt. A MEGLÁTÁS, RÁLÁTÁS képességének azonban -- ezt sugallja a gondolatmenet -- előfeltétele a sok szürke, végigkínlódott hétköznap, és (az olvasó sejti) a HALÁL közelségének tudatosodása. Embersorsunkat tehát megszabja az, hogy kétszer vagyunk képesek meglátni a csodát:  gyerekkorunkban és életünk végének közeledtével, a halál árnyékában.

 

 

Az általános emberi FELADAT tehát -- úgy tűnik -- időben meglátni a hétköznapokban az ÜNNEPET,  a szürke létben a SZÍNEKET, az eföldi létben az ÉGIT. Aki nem keresi, akiben nincs meg a nyitottság és a szándék a csoda meglátására, az nem is találhatja meg.

 

Halotti beszéd:

 

Látjátuk feleim szümtükhel,

mik vogymuk: isa, por és homou

fogymuk. Menyi milosztben

terümtevé elevé miü is emüköt

Ádámot, és oduttá volá neki

paradicsumot házoá. És mend

paradicsumben valou gyimilcsék-

tül mondá neki élnie. Heon

tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl.

Gye mondoá neki, méret nüm

éneik: isa, ki nopun emdül

az gyimilcstűl, halálnek

haláláal holsz.

 

Hadlavá

holtát terümtevé Istentűl, gye

feledevé. Engedé ürdüng intetüi-

nek, és evék az tilvot

gyimilcstűl. És az gyi-

milcsben halálu evék. És az gyi-

milcsnek úl keseröü valá

vize, hugy turkolát migé szakasztja

valá. Nüm heon mogánek, gye

mend ű fajánek halálut evék.

 

A vers alapja a Halotti beszéd és könyörgés (1192-95).

Az első részben - mely az első versszakból áll - általánosságban írja le mit jelent ha meghal valaki. Nem attól fog valaki hiányozni nekünk, mert „nagy volt és kiváló”, hanem azért hogy mit jelentett számunkra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.