Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


József Attila

2014.03.16

  

            József Attila 1905. április 11.- én született Budapesten, József Áron és Pőcze Borbála fia. Édesapja elhagyta őket, édesanyja pedig nem tudta őt 2 testvérével nevelni, ezért nevelőszülőkhöz adta őket Öcsödre. 1919- ben anyja meghal. 1923- ban Makón leérettségizett, majd a szegedi egyetem bölcsészkarára járt. Tanult Bécsben és Párizsban is,de tanulmányait nem fejezte be. A tanári pályától eltanácsolták ezért Bécsben alkalmi munkával tartja el magát. Verseit sokszor perbe fogták, mert szembekerült a nagyhatalommal. Kiadóknál, bankoknál dolgozott. Kései életében sok időt töltött szanatóriumban, majd 1937- ben meghalt.

         Költészetének egyik fő témája a szerelem. Ezeknek a verseknek az alapvető élménye a magány. Nehezen talál rá a boldogságra, mégis a szerelem érzésének elérése a fontos számára. A ’30- as években felerősödik a mamamotívum, mama-hiány. Elkezdi a Mamát okolni mindazért, ami vele történt. A szerelemben a gondoskodó anyát keresi.. Jellemző rá a reménytelen szerelem, kapcsolatot nehezen talál.

         Első szerelme Gebe Márta, a makói kollégium igazgatójának lánya. A nő nem viszonozta érzéseit, ezért József Attila öngyilkosságot kísérelt meg. Neki írta a ’ Csókkérés tavasszal’ című verset, melyre jellemzőek a rímek. A mű könnyed, játékos, tavaszi vers; ifjúsági szerelmének a megélése. Rímelése: chorijambus (összetett versláb).

1927 őszén József Attila közelebbi ismertségbe került nemzedéktársaival, ekkor lett barátja Illyés Gyula. 1928- ban az író és barátai bemutatták neki Vágó Mártát, aki egy jómódú polgárcsalád gyermeke. Hamar megkérte a lány kezét, hiányzott neki a család. Azonban Márta apja, a kiváló közgazdász, Vágó József Londonba küldte lányát, hogy ott tanuljon. Táviratokban tartották a kapcsolatot, ám emiatt a szerelem lassan kihűlt. Márta belátta, hogy J. Attila nem tudná biztosítani a megfelelő körülményeket a családi élet számára és alkalmatlan a hivatali munkára. A költő azonban a ’Végül’ című versében a társadalmi különbségekre hagyatkozott: „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem.

Egy előadói esten, 1929-ben ismerkedett meg következő szerelmével- egyben élettársával-, Szántó Judittal, aki művelt asszony volt. 6 évig éltek együtt, Judithoz azonban alig írt verseket.Judit című költeményében elszakadásuk visszavonhatatlan voltát fogalmazta meg.  

1933 júniusában ismerte meg Dr. Szőlősi Henrikné Marton Mária művészettörténészt egy kongresszuson. Ez egy hirtelen és rendkívül heves szerelmi fellobbanás volt, amit az Óda’ című vers is tükröz. Lírai műfajú és ahogy a cím is mutatja, magasztos személyhez, eszményhez szól. Ezt a verset legfőképpen nem konkrét személyhez írta, a szerelemről alkotott nézeteit fogalmazta meg benne. Már nincs jelen a szerelem. Az elragadott gondolatból visszatér a valóságba. A magyar költészet egyik legszebb verse.. A vers 6 részből áll: Az első rész epikus helykezdés, a lírai helyzetképet mutatja be. Idilli, derű árad a tájból -> a lírai én is ezt érzi. Az asszonyt a tájjal azonosítja, minden tájelem a kedvest idézi meg. A második rész egy szerelmi vallomás. Elmondja, hogy mit jelent neki a szerelem. Számára a szerelem nem csak egy felkavaró élmény, hanem egy mágikus erő, ami feloldotta a magányt és a mindenséget. De a rész második versszakában leírja, hogy a szerelem valójában egyoldalú és épp ezért kínzó is. A harmadik részben folytatódik a szerelmi vallomás. A hangulata már csendesebb. Hasonlatokat használ, épp ezek le is lassítják a verset. Egyik nem létezik a másik nélkül, a szerelem az eggyé válást is jelenti. A szerelem időtlenné válik számára. A negyedik részben belülről mutatja be a nőt. A lírai én újra felismeri a világ teljességét: a természeti (vérkör, gyomor, tüdő), társadalmi (gyárak), erkölcsi (kegyetlenség ,jóság) és univerzális (anyag, bogár ,tó) valóságot. Itt érezhető igazán az ódai hang. Feltárja a világmindenséget. Az örökkévalóság a női testben rejlik. Jellemző a naturalista részletesség, himnikus emelkedettség. Az 5. részben föleszmél, hogy a boldogság nem lehet az övé, a szeretett nőtől remélt világ csak elképzelt. A lírai én és a világ közti távolság növekedését fogalmazza meg. Filozofál, elvonatkoztat: lét és nemlét között. A 6. rész a mellékdal. A hétköznapi, egyszerű, csendes, családi boldogságot fogalmazza meg.( Ezek talán megadathatnak.) Mindemellett a versben egy biológiai folyamatot ír le.

Következő szerelme Gyömrői Edit, aki pszichoanalitikus, József Attilát kezelte. A nő elutasította a költőt, neki már vőlegénye volt. A nő a beteg költő legfőbb bizalmasa, támasza, egyetlen reménysége. Mivel nem viszonozta szerelmét, kegyetlen, gyilkos indulatoktól fűtött versekben adott hangot kétségbeejtő kínlódásának, szerelmi kiszolgáltatottságának. Neki írta  ’Gyermekké tettél’ (1936) című versét, melyben megjelenik az anyai szeretet hiánya. Ebben a szerelemben József Attila önmagát is tudja szeretni, ezért fáj neki annyira, hogy nem valósulhat meg.

Utolsó szerelme Kozmutza Flóra pszichológus. 1937- ben ismerkedtek meg egy társaságban. 1-2 hónap után megkérte a nő kezét; úgy érezte, megmenti őt Flóra. Végül József Attila barátai beszélték rá a kedvesét, hogy menjen hozzá feleségül. Flóra beteg lett, szanatóriumba került, nem tudtak találkozni. A költő vádló hangon írt hozzá.  J. A. halála utána Flóra hozzáment Illyés Gyulához. Egy ’87- ben megjelentetett könyvben Flóra leírta, hogy hozzáment volna a férfihoz, hogyha nem hal meg.  Beteljesült boldog szerelem szólal meg ezekben a költeményekben, de már ez sem tudta visszatartani az „öngyilkosságtól”. A költőt a boldog szerelem állapota tölti el, de a felszabadultság érzése nem tart sokáig, mert folyton megzavarja a szorongás, a kétség, félelem. A versek alaphangja mindvégig a vágyakozás és áhitat.. A Flóra című költemény öt részből áll, a részek között laza a kapcsolat.

A Flórának című versben merengő, félálomszerű hangulat figyelhető meg. Úgy tűnik, már csak a szerelem köti az élethez. A szerelem mellett megjelenik a halál, ami egyenrangú az élettel. Úgy érzi, hogy végre viszontszeretik, e nélkül nem érne semmit az élete.A halál nem félelmetes, hanem megnyugvás, menekülés a krízisből. A lét utáni lét látomása: zöld ég, csillagok, szemléli a világot. Felidézi egy gyerekkori emlékét: hajósinas, nézi a Dunát, ami az életet idézi, idilli, még a hordaléka is szép. Az élet csak ráadás, a halál örökké tart. Nem ragadja el a halál, mert tudja, hogy valaki szereti, és visszatér hozzá. A költészet által közvagyonná teszi a lelkét.

Azonban, mint már említettem,  Flóra iránt érzett szerelme sem tudta megakadályozni korai halálát.

József Attilát 1937 novemberében nővérei Balatonszárszóra vitték, ahol december
3.-án tragikus körülmények között halt meg.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.