Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csáth Géza

2014.03.16

 -Élete:

1887-ben született, Szabadkán, ami a mai Szerbiához tartozik. Erdeti neve Brenner József, Kosztolányi Dezső unokaöccse. 1904-ben „A kályha” című novelláját elküldte Bródy Sándornak, aki ezután „jót, sőt feltűnően jót” várt tőle. Sikertelen zeneakadémiai felvétele után beiratkozott a budapesti orvosi karra. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit. Ideggyógyászként dolgozott. Egy hibás diagnózis miatt összeomlott, és drog függőségbe menekült. Felesége: Jónás Olga. Katonai szolgálatot is teljesített, de idegállapota miatt leszerelték. Összeomlott, a baja-i városi kórház elmeosztályán kezelték. Megölte feleségét, és magával is többször próbált végezni, míg 1919. szept. 11 -én sikerült neki.

         -Főbb művei: - A varázsló kertje (1908)

                               - A kályha (1905)

                               - Egy elmebeteg nő naplója (1912)

 

-A kályha:

Csáth Géza ezt a novellát 1905-ben írta. A kályha, a címben témamegjelölő, a műben  központi motívum és főszereplő is. A történet egy szegény diákról szól, aki egy bérelt lakásban élt Pesten, és semmi izgalmas nem volt a lakásban mindössze egy vaskályha. A kályha a történetben különböző színű formájú lángcsóvákkal reagál a fiú beszédjére, így párbeszédnek érezzük a műben, de a kályha válaszai azonban semmilyen érzelmi kifejezést nem mutat, ezért inkább monológ a történet. A tűznek többletjelentése van, ugyanis a kályha „lelkét” is mutatja, a diák beszédének a megértése és a fájdalmait mutatja ki, melyeket metaforában fejez ki, és a szerelmet is jelképezi hasonlatokban, pl: „a lány szemében a tűz fényesebb, mint benne”.  Az író megaszemélyesíti a  kályhát úgy, mintha a barátja lenne a diáknak.

A diák egyik nap odamegy a meleg kályhához és megszólítja, és azt mondja hogy „Szerelmes vagyok… szerelmes”. Itt kezdi az író megszemélyesíteni a kályhát, mint barátot. Innen kezdődik a történet két barát párbeszédéhez hasonlítani. A diák elmeséli érzelmeit a kályhának, aki meleg színekkel válaszol. Majd a fiú hanyagolja a „barátját” a szerelme miatt, amit a barát mint az életben is megbocsát. Aztán elmeséli a szerelmi csalódását a kályhának, amire szomorú füsttel reagál. A végén a diák és barátja a halába menekültek,a barát komor, szürke füstjének segítségével.

 A diák személyében megtaláljuk az írót is, hiszen a végén ugyanúgy a halált választotta, keservei miatt.

 

 

A műben 8 féle költői eszközöket –és képeket találunk:

 

-megsz.: „Később is hű maradt a diák az ő meleg barátjához.”

-metafora: „A kályha irígykedés nélkül hallgatta a diákot...”

-metonímia: „Gyöngéden megsimogatta langyos vaslapockáit”           

-hasonlat: „...úgy látszott, mintha vért sírt volna a szegény árva diák.”

-szinesztézia: „Csuklott, és folytak a könnyei. A kályha tüze pirosra festette ezeket a könnyeket...”

-felsorolás: „és nehéz, piszkos zöld füstöt küldöttek onnan.”

-ismétlés: „Szeret-e engem ez a lány, ez a tűzszemű lány, szeret-e, szeret-e?”

-ellentét: „nem engem szeret, szegény diákot. Mást, egy urat, egy gazdag urat…”

 

A sebész:

 

Csáth Géza alkoholista sebésze (A sebész), aki ki akarja operálni az emberből az időérzékelés központját, Kant nevét említi. E gondolatmenetet követve, a nyelvi megnevezésből tehát a kanti szemléleti formákat nem lehet kiiktatni, a tér és az idő kitágulásának, másfajta érzékelésének az élményét, az ok-okozati viszonyoknak a felszámolását. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.